Az Alkagesta közzétette „Alkagesta Way” videósorozatának legújabb epizódját, amelyben Anthony Guida, az Alkagesta Geneva bioüzemanyag-kereskedelmi részlegének vezetője szerepel. A beszélgetés bemutatja, hogyan jut el egy újonnan felállított bioüzemanyag-desk a piaci tézistől az aláírt átvételi szerződésekig — és mi tartja össze az operációt, miután a papírmunka lezárult.

A bioüzemanyagok a közúti, légi és tengeri közlekedés metszéspontjában helyezkednek el, és a kereslet mindhárom területen növekszik, ahogy az ESG- és fenntarthatósági célkitűzések az elköteleződés szintjéről a beszerzési követelmények közé lépnek át. A közel-keleti hajózási folyosókat érintő regionális fennakadások további lendületet adtak: amint a fosszilis üzemanyagok ára nyomás alá került, a bioüzemanyagok felára szűkült, így az átállás pusztán költségalapon is vonzóbbá vált, nem csupán a szabályozási megfelelés miatt. A kereskedőház szorosan követte ezeket a folyamatokat a 2026. augusztusi fűtőolaj-piaci kitekintésében és a korábbi Hormuzi-szoros blokádjáról szóló elemzésében.

A használt sütőolaj (Used Cooking Oil) ezen elmozdulás középpontjában áll. A biodízel-gyártás egyik leggyakoribb alapanyagaként a körforgásos gazdaság egyik legtisztább gyakorlati példája — egy olyan termék, amelyet importálnak, elfogyasztanak, majd egy második hasznos életciklust kap. Guida rámutatott, hogy a bioüzemanyagok piacára való belépés azt jelentette: már az első ügylet megkötése előtt fel kellett térképezni, hogy az új árupiaci termék az üzlet mely területeit érinti: „Egy új árupiaci termék azt jelenti, hogy tisztában kell lennünk azzal, az adott termék kereskedelme mely üzleti részlegeket érinti” — az operációt, a kereskedelemfinanszírozást, a jogi osztályt és egy olyan partneri kört, amely semmiben sem hasonlít azokhoz a kereskedési deskekhez, amelyekkel az Alkagesta hagyományosan együttműködött. A bioüzemanyag-piacokra való belépési küszöb a volumentől függően viszonylag alacsony, ami azt jelenti, hogy a desk valódi munkája a partner azonosítása után kezdődik, nem pedig előtte.

A bioüzemanyag-piac visszatérő témája a méret: sok beszállító kisebb szereplő, akik közelebb állnak a hulladékgyűjtéshez vagy a független vállalkozói szférához, mint az intézményi árupiaci kereskedelemhez. A velük való együttműködés másfajta originációt igényel — olyat, amely kevésbé a tranzakciós volumenre, sokkal inkább a szabványosításra, a tisztességes árazásra és az ezen partnerek növekedését segítő operatív támogatásra épül. Guida a folyamat előnyeit kölcsönösként jellemezte: olyan alapanyagot von be a körforgásba, amely közvetlenül szolgálja az Európai Unió fenntarthatósági programját, miközben javítja a hatékonyságot és a hulladékgyűjtést azokon a helyi piacokon, ahol ezek a kisebb szereplők tevékenykednek.

Minden üzleti kapcsolat ugyanazon a szűrőn megy keresztül, még mielőtt a kereskedelmi feltételek szóba kerülnének. A KYC és az átvilágítás kivétel nélkül az első lépés. Ezt követően a folyamatot három szempont alapján értékelik: a közös üzleti érdek, az adott régióban és termékkel való működés gyakorlati menete, valamint — döntő fontosságú módon — az, hogy a partner egyetlen ügyletnél hosszabb távra tervez-e. Egy ötéves átvételi szerződés — magyarázta Guida — soha nem egy legelső ügylet eredménye. Együttműködési időszakot, helyszíni felmérést és — szavai szerint — „kölcsönös bizalmat tükröz, amelyet egyrészt az Alkagesta érez a partnerek iránt, másrészt a partner táplál az Alkagesta felé”. Ezek a visszatérő volumenek ma már közvetlenül a repülési, közúti és tengeri üzemanyag-termelésbe áramlanak az európai bioüzemanyag-piacon.

A több fenntarthatósági keretrendszeren — köztük az ISCC, a CORSIA és a NABISY előírásain — átívelő kereskedelem tanúsítást és rendszeres auditok ütemezését követelte meg, mielőtt akár egyetlen szállítmány is elindulhatott volna a megfelelő feltételek szerint. Az antwerpeni tárolókapacitás ezt tovább erősítette, ellenőrzést biztosítva a desk számára a minőség, az indítási ütemezés és a termékek európai és szomszédos piacok végfelhasználóihoz történő eljuttatása felett. A fenntartható repülőgép-üzemanyaggal kevert, NATO-hoz kapcsolódó kerozinszállítást támogató csővezeték-infrastruktúrához való hozzáférés ugyanezt a logikát követte: kizárólag szigorú ellenőrzési folyamatot követően nyílt meg, és a vállalat ezt házon belül a megbízhatóság visszaigazolásaként, semmint puszta logisztikai sikerként értékelte. A társaság ugyanezt a CEPS repülési ellátási infrastruktúrát saját jelentéseiben is ismertette.

Mindez azonban nem helyettesíti az alapozó munkát, amelyre épül. Guida egyértelműen fogalmazott azzal kapcsolatban, hol kap még mindig szerepet a személyes megítélés a folyamatban: „Ami igazán számít, az a megérzés, a személyes benyomás is” — felmérni, hogy a partner őszinte-e a kommunikációban, és várhatóan helytáll-e a körülmények nehezebbé válásakor, amit önmagában egyetlen megfelelési ellenőrzőlista sem képes maradéktalanul megragadni. A rendszeres utazások és a helyszíni megbeszélések továbbra is szerves részét képezik ezen megítélés gyakorlati tesztelésének — ez a gondolat visszaköszön a társaság enkorr számára készített kerozinpiaci kommentárjában, valamint az IATA Aviation Energy Forum 2026 rendezvényen való részvételében is.

Működésének első évében a bioüzemanyag-desk többéves tárolási megállapodást, valamint számos országból származó használt sütőolajra vonatkozó átvételi szerződést kötött, és hajóval, illetve teherautóval mozgatott rakományokat Európa, Afrika és Ázsia között. A 2026-os év felé közeledve a hangsúly a termékkínálat bővítésére helyeződik át, miközben fenntartják a végrehajtás és a kockázatkezelés azon követelményrendszerét, amely a desk első évének kereskedelmi kapcsolatait megalapozta. További elemzések olvashatók az Alkagesta Market Insights felületén.

Tekintse meg a teljes videót: The Alkagesta Way — Biofuels Origination.